A figyelmeztetés és a csoda bekövetkezik a meghatározott idõben, de a büntetés feltételes. Ha az elsõ két esemény hatására az emberiség megtér és felhagy Isten megbántásával, a büntetésre nem lesz szükség. Ha csak az emberiség egy része tér meg, a büntetés enyhébb lesz, vagy elhalasztódik valamivel. Ha azonban az emberiség megátalkodott marad és tovább halad a bûn útján, akkor nagyon nagy büntetés vár rá, arányban a szörnyû bûnökkel.
1962 júniusában a Szûzanya megmutatta a büntetést Lolinak és Jacintának, másnap pedig velük együtt Conchitának is. Az elsõ este a lányok a falu szélén megállították az õket követõ népet, s csak ketten mentek fel a fenyõkhöz. Ott rettenetes félelem fogta el õket, s velõtrázóan sikoltoztak. Majd lefelé indultak, a megrettent tömeg felé, s közben kitárták karjukat, mintha valamit vissza akarnának tartani magukról.
Másnap este ez a jelenet megismétlõdött. Ez alkalommal
Conchita is ott volt. Az emberek hallották, amikor az egyik lány
felkiáltott: Ó! Inkább haljanak meg a kisgyerekek,
minthogy ezt megtapasztalják! Legyen alkalmuk az embereknek a gyónásra,
ez elõtt!
A második este egy ferences pap is jelen volt, s amikor a lányok sikoltozni kezdtek, azt ajánlotta a népnek, hogy kezdjenek imádkozni. Ameddig imádkoztak, megszûnt a lányok félelme, de amint abbahagyták az imát, ismét felhangzott a velõtrázó sikoltozás, amelyet a jelenlevõk még hosszú évek múlva sem tudtak elfelejteni.
Ez a jelenet oly nagy benyomást tett a falura, bogy szinte mindenki szentgyónáshoz járult Úrnapja ünnepén. Ennek novénája alatt részesültek a lányok ebben a látomásban.
A lányoknak ez a látomása több órán keresztül tartott, Conchita nagynénje szerint.
A naplóban Conchita ezt jegyezte fel a büntetésrõl:
A büntetés feltételes, attól függ, vajon engedelmeskedik-e az emberiség a Szûzanya üzeneteinek és felfigyel-e a csodára. Ha bekövetkezik, tudom, mibõl all, mert a Boldogságos Szûz beszélt nekem róla, de nem mondhatom meg, mi lesz. Azonkívül láttam is a büntetést. Biztosan állíthatom, hogy ha eljön, rosszabb lesz, mintha tûz venne köriil minket, rosszabb, mintha tûz lenne felettünk és alattunk. Nem tudom, mennyi idõ fog eltelni a csoda és a bûntetés között.
1965 szeptember 14-én pedig ezt mondta a büntetésrõl:
Ha nem változunk meg, rettenetes lesz a büntetés, amint megérdemeljûk. Láttuk, de nem mondhatom meg, mibõl fog állni, mert nem kaptam erre engedélyt a Boldogságos Szûztõl. Nem mondhatok semmi mást a bûntetésrõl. Amikor Iáttam, nagyon nagy félelmet éreztem, annak ellenére, hogy a Boldogságos Szûzre néztem.
1965 november 13-án ezt jelentette ki a büntetés céljáról:
A Boldogságos Szûz
azt mondta nekem, hogy Jézus nem azért küldi a büntetést,
hogy kétségbe essûnk, hanem hogy segítsen minket
és hogy megfeddjen azért, mert nem engedelmeskedünk
neki.
| Tartalom | 18 |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |