Két testvér, mindkettõ jezsuita pap, Andréu Lajos és Rajmond (Ramón) Garabandalban jártak, miközben Conchita Santander-ben volt. Rajmond számára ez volt az elsõ alkalom, s csak pihenésként ment oda egy barátja unszolására, õ maga azonban nem hitt a jelenések valódi voltában. Inkább valami természetes magyarázatra gondolt, hisztériára, másoktól jövõ sugalmazásra, hipnotizmusra, stb. Ezen a napon Loli és Jacinta látta a Szûzanyát. Rajmondnak ez a gondolata támadt: A két lány egyikének elragadtatása szûnjék meg, a másik azonban maradjon elragadtatásban. Ebben a pillanatban Loli elragadtatása megszûnt. Körülnézett, és rámosolygott Rajmondra, aki közelében állt.

    Te nem látod már a Boldogságos Szûzet? — kérdezte tõle Rajmond.

    Nem, uram!
    És miért nem?
    Mert elment.
    Mit mondott neked a Boldogságos Szûz?

    Ebben a pillanatban Loli ismét elragadtatásba esett. Rajmond hallotta szavait, amelyeket a Szûzanyához intézett:

    Miért vonultál vissza? Majd kis szünet után: Ó! Ez volt az oka? Azért, hogy õ higgyen!

    Ez a tapasztalat még mindig nem gyõzte meg teljesen Rajmondot, de biztosra vette, hogy a gyerekek õszinték és nem tettetik a jelenést.

    Andréu Lajos, S.J. augusztus 8-án este a fenyõfáknál a gyermekekkel együtt elragadtatásba esett. Elragadtatás közben a gyerekek csak egymást és a Szûzanyát látták, nagy csodálkozásukra, most látták Lajos atyát is. A Szûzanya erre kijelentette nekik, hogy Lajos atya látja õt és a jövendõ csodát is. A körülállók hallották, hogy Lajos atya megindultan négyszer megismételte: Csoda! Marín Royo, O.P. jelen volt ezen a napon is, mint sok elõzõ alkalommal, s alaposan megfigyelte a jelenésekkel kapcsolatos dolgokat. Habozás nélkül kijelentette: Én szakember vagyok ezekben a kérdé-sekben, és megerõsítem, hogy a gyermekek látomása valódi.

    Ezen a napon Loli útközben elvesztette Lajos atya rózsafüzér gyûrûjét, de a Szûzanya megmondta neki, hol találja meg. Mivel már sötét volt, Loli édesanyja nem engedte neki, hogy azonnal érte menjen. Lajos atya helyeselte ezt, s azt mondta Lolinak: Ha megtalálod, tartsd magadnál, s ne add oda senkinek, testvéremet, Rajmondot kivéve. Ha nem jövök vissza, testvérem biztosan vissza fog jönni. Másnap Loli megtalálta a megjelölt helyen a rózsafüzér gyûrût, de akkor Lajos atya már nemcsak Garabandalt hagyta el, hanem e világot is. Éjjel, útközben, minden elõzetes betegség nélkül meghalt az autóban. Halála elõtt néhány órával ezt mondta Garabandal plébánosának: Don Valentín, amit a gyermekek mondanak, igaz, de kérem, ne ismételje el, amit most mondtam Önnek, mert az Egyház sose lehet elég bölcs az ilyen dolgokban. A plébános feljegyezte szavait naplójába.

    Utközben Lajos atya többször kijelentette: Oly boldog vagyok! Mily kegyben részesttett a Boldogságos Szuz! Mily szerencsések vagyunk, hogy ilyen anyánk van az égben, mint õ. Nines ok arra, hogy féljünk a természetfeletti élettõl. A lányok példát adtak nekünk arra, hogy kell a Boldogságos Szûz iránt viselkednünk. Nem kételkedem abban, hogy a lányokkal kapcsolatos dolgok igazak. Miért választott minket a Boldogságos Szûz?Ez életem legboldogabb napja! Arcán mosollyal halt meg.

    Harminchat éves volt, szeretett sportolni és családjában nyoma sincs szívbajnak.

    Néhány nappal Lajos atya halála után a Szûzanya megígerte a lányoknak, hogy augusztus 15-én beszélni fognak Lajos atyával. Ezen a napon azonban sok kiránduló jött Garabandalba és botrányosan viselkedtek, s emiatt a beígért jelenés elmaradt. Hajnali négy órakor (ebben az órában halt meg tizedikén az Atya) a Szûzanya megjelent Conchitának lakásuk konyhájában, s megmondta neki, hogy másnapra halasztotta az Atyával való találkozást.

    Augusztus 16-án este megjelent a Boldogságos Szûz, a szokásos mosolyával, s bejelentette: Lajos atya most eljön és beszélni fog veletek. Egy pillanattal késõbb az atya eljött és egyenként nevükön szólította a lányokat. Csak hangját hallották, õt magát nem látták, de hangja pontosan olyan volt, mint földi életében. Néhány tanácsot adott neki, és egy üzenetet testvére, Rajmond atya számára. Megtanította a lányokat néhány francia, német és angol szóra és egy görög imára.

    Rajmond atya jelen volt ez alkalommal és nagyon csodálkozott, amikor a lányok részletesen lelrták testvérének halálát és temetését, amelyen néhány szokásos dolgot máshogy végeztek, s megmondták ennek okát is.

    A további jelenések folyamán Lajos atya még kb. tíz-tizenegyszer tért vissza és beszélt a lányokkal, ismét olyan dolgokat említve saját, vagy testvére életébõl, amelyeket a lányok nem tudhattak.

    Rajmond atya is átadta rózsafüzérét a lányoknak, hogy csókoltassák meg a Szûzanyával. Valahogyan leesett róla a feszület s elveszett. Hiába keresték. Rajmond atya már lemondott róla, de húsz nap múlva mégis azt mondta a lányoknak, hogy kérdezzék meg a Szûzanyát, hol találhatják meg a feszületet. A Szûzanya megmondta, s a jelzett helyen valóban megtalálták egy kõ alatt a sárban.

    Rajmond atya jelen volt október 18-án is, az elsõ üzenet kihirdetésekor. Az elõzõ három hónap tapasztalata eloszlatta minden kételyét. Ezen a napon a zuhogó esõ ellenére, amely sártengerré változtatta a faluba vezetõ utat s a falu utcáit is, ötezer ember gyûlt össze. Mikor késõ este a sáros, csuszamlós úton a fenyõk felé igyekeztek, Rajmond atyát hirtelenül kételyek lepték meg. Kísértést érzett arra, hogy otthagyja a helyet. Ez a négy gyerek egyszerûen csak beteg — mondta magában. — Miért vagy te még itt? Láthatod, hogy mindez csak nyomorúságos színészkedés, amit hátramaradott falusiak végeznek!...

    Lelkiállapotán nem segített az üzenet hallása sem. Utána még egy óráig ott maradt a fenyõknél, erõsen meggyõzõdve, hogy mindez csak csalás, és sajnálkozva azokon, akik még hisznek benne.

    Mikor visszatért a faluba, két másik emberrel Loli házába hívták. Loli megmondta neki, hogy ismeri lelkiállapotát, s tudja, hogy mindenben kételkedik, többé már nem hisz. Elárulta azt is, honnan tudja ezt: A Boldogságos Szûz mondta nekûnk; Az Atya mindenben kételkedík és nagyon szenved. Hivd magadhoz és mondd meg neki, hogy nem kellene kételkednie, valóban én, a Boldogságos Szûz jelenek meg itt. És hogy higgyen, mondd neki: "Amikor feljöttél, boldog voltál, amikor lementél, nagyon szomorú voltál." A csodálkozó atyának még megjegyezte: A Boldogságos Szûz sokat beszélt rólad Conchitának.

    Erre Rajmond atya felkereste Conchitát. Mielõtt szólni tudott volna valamit, Conchita rámosolygott s megkérdezte: Atya, még mindig szomorú vagy, vagy boldog? Utána elárulta, hogy a Szûzanya kb. negyedóráig beszélt róla neki, s elmondta, milyen gondolatok gyötörték az Atyát. Bizonyítékul idézett belõlük néhány részletet, és azt is pontosan megmondta, sõt egy fényképen megmutatta, hogy az út melyik szakaszán melyik gondolat gyötörte. Hozzátette: A Boldogságos Szûz kért engem, hogy mondjam el ezt neked, és tudassam veled, hogy ez azért történt, hogy utána mindig emlékezzél rá és többé sose kételkedjél.

    Azóta néha kisebb bizonytalanság és kétely elfogta ugyan Rajmond atyát, de ilyen erõs soha. Még amikor a püspökök a garabandali események természetfeletti jellegét kétségbe vonták, akkor sem kételkedett azokban, hanem csak azt mondta: Ez a kérdés még nincs megoldva...

    Három évvel Lajos atya halála után, 1964 július 18-án a Szûzanya ezt mondta Conchitának: Az eljövendõ nagy csoda utáni napon Lajos atya testét kiveszik a sírból és romlatlannak találják.

    1976 tavaszán Lajos atya sírját felbontották a többi sírokkal együtt, mert az Oña-i temetõt Loyolá-ba vitték át. A régi kollégiumot, ahol a temetõ volt, ugyanis eladták. Lajos atya teste éppúgy szétfoszlott, mint a többi halotté. Csak csontvázát találták. Személyazonosságát kétségkívül megállapították.

    Mit gondoljunk ezek után a Szûzanya jövendölésérõl?

    Egyesek szerint várnunk kell a csoda utáni napig, mert a Szûzanya arról beszélt, nem a sír 1976-ban való felbontásáról. Lehetséges, hogy Isten csak azt akarta ezzel elérni, hogy tudjuk, 1976-ban Lajos atyának csak csontvázát találták sírjában. Ha Isten kívánja, kõnnyen csodát tehet, s a csoda utáni napon visszaállíthatja Lajos atya testének épségét. Ennél nagyobb csodákat is mûvelt már, amikor halottaknak nemcsak testét állította vissza, hanem az életbe is visszahívta õket, mint Lázárt. 1070-ben pedig egy három éve halott embert támasztott fel, Miles Pétert, hogy az tanúságot tegyen Krakkó püspöke, Szent Szaniszló mellett, s utána ismét visszatérjen a sírba. Sok más, hasonló csoda is történt már. Kétségtelen, hogy ilyen módon még teljesülhet a Szûzanya jövendölése is Lajos atyát illetõleg.

    De ha nem teljesedik, a szakértõk szerint van erre egy másik magyarázat is. Valódi kinyilatkoztatásoknál is könnyen meg-eshet, hogy a látnok öntudatlanul hozzáad valamit, ami tõle ered, nem Istentõl. Ilyenkor csak a kétségtelenül hamis részt kell elvetnünk, nem az egészet. Erre is sok esetet tudnak felhozni még szentek életébõl is. Még a fatimai jelenéseknél is megtörtént ez. Lucia határozottan állította, hogy a Szûzanya azt mondta az utolsó jelenésnél, hogy a világháború aznap végetér. Ez 1917 október 13-án történt, s a világháború csak egy év múlva ért véget. Emiatt mégse vonjuk kétségbe a fatimai kinyilatkoztatások többi részét.

Tartalom

9