Sok Mária-jelenésnél nagy szerepet játszik a rózsafüzér (Lourdes, Fatima, Turzovka, Kerizinen, San Damiano, stb.), de talán sehol sem annyira, mint Garabandalban, ahol a jelenések nemcsak a rózsafüzér imádkozásával kapcsolatban történtek számos esetben, hanem ahol a Szûzanya még arra is gondot fordított, hogy megtanítsa a gyerekeket a rózsafüzér imádkozásának tisztességes és áhítatteljes módjára. A gépies hadarás könnyen szokássá válhat, fõleg olyan népeknél, ahol amúgyis gyorsan beszélnek. FOTO: A garabandali templom.

    Garabandalban már a jelenések elõtt is régi szokás volt, hogy mindennap harangszóval hívták a falú népét a temp-lomba, ahol közösen imádkozták a rózsafüzért. Ennek ideje váltakozott elfoglaltságuk szerint.

    Nemcsak minden jelenésnél kívánta meg a Szûzanya a gyerekektõl, s ajelenlevõktõl, hogy elimádkozzák a rózsafüzért, hanem megparancsolta nekik, hogy mindennap imádkozzák el azt, sõt néha még a helyet és az órát is megszabta. Mari Cruznak például 1961 novemberétõl 1962 január 16-ig minden reggel hatkor kellett elimádkoznia a rózsafüzért. Õ ez alatt az idõszak alatt nem részesült látomásokban. Máskor is gyakran megesett, hogy csak a többi gyerekek látták a Szûzanyát, Mari Cruz nem. Emiatt szomorú is volt. 1961 augusztus 8-án este a lányok a templomba mentek a fenyõfáknál történt jelenés után. Ott megszûnt az elragadtatás állapota, kivéve Mari Cruzt, aki továbbra is látta a Szûzanyát. A jelenlevõk hallották, amikor megkérdezte tõle: Miért vártál oly soká azzal, hogy eljöjj hozzám, és miért jössz gyakrabban a többi háromhoz? Talán vigasztalására történt, hogy ez alkalommal külön foglalkozott vele a Szûzanya, és nagyon lassan, vele együtt imádkozta a Hiszekegyet, majd a Mennynek Királyné Asszonya imát és megtanította õt a keresztvetés lassú módjára.

    Augusztus 18-án a Szûzanya ismét megjelent mind a négy lánynak, s felszólította õket, hogy imádkozzák el a rózsafüzért utána mondva: Én elõre imádkozom, és ti követtek engem. Lassan mondva a szavakat, és szüneteket tartva a szócsoportok között, mondták el a rózsafüzért. Ezentúl a jelenések alkalmával mindig így imádkozták, s errõl hangfelvételeket is készítettek néha a jelenlevõk. A lányok mondták az Üdvözlégy elsõ felét, a nép válaszolta rájuk a második felét. Az elsõ felének elmondása 20-24 másodpercbe telt, ilyen módon: Üdvözlégy Máría... malaszttal teljes... az Úr van leveled... áldott vagy te... az asszonyok között... és áldott a te méhednek... gyümölcse, Jézus."

    A Szûzanya csak ez egy alkalommal imádkozta a gyerekekkel együtt a rózsafüzért, egyébként csak a Dicsõséget mondta velük együtt.

    A keresztvetést is lassan kellett végezniük. Ha elkapkodták, a Szûzanya megismételtette velük. Conchita ezt ravaszul kihasználta néha arra, hogy kissé meghosszabbítsa a jelenések idejét, mert a végén többször "rosszul" vetett keresztet. A Szûzanya nem neheztelt meg rá gyermekes huncutsága miatt, de megismételtette vele a keresztvetést, s amikor végül jól végezte, eltûnt.

    Amikor a gyermekek nem részesültek jelenésben, nem imádkozták ilyen lassan a rózsafüzért, de ez a gyakoroltatás kétségtelenül elõsegítette náluk és a jelenlevõknél is, hogy összeszedettebben imádkozzanak.

Tartalom

10