A KÖZSÉG

Garabandál igen kellemes fekvésű, 300 lakosú község, elszigetelve a hatalmas Cantabria-i hegyek által Sapnyolország északnyugati részén. Santandertől, ami provinciális főváros és püspöki székhely, kb. 60 mérföldre fekszik délnyugatra. Kb. 70 jól megépített öreg kőház áll sorban egy keskeny sávon, mely lenéz a csodálatos erdős völgybe, amely belenyúlik a lent fekvő síkságba.

    San Sebastian Garabandal, az égi látomások színhelye. kis falu.
 

AZ ANGYAL MEGJELENIK

Garabandal története 1961 június 18-án, vasárnap este 1/2 9-kor kezdődik. Négy egyszerű kisleány játszik a Callejá-nak nevezett ösvényen, a község déli végén. Hirtelen mennydörgést hallottak, majd utána egy fényes angyal jelent meg, először Gonzalez Conchitának (Szeplőtelen fogantatás), majd csaknem rögtön utána Mazon Lolinak (Fájdalmas Szűz), de ugyancsak Gonzalez Jacintának és Gonzales Mária Cruz-nak. Az azonos családi nevek ellenére a leányok rokonságban nem voltak. A nevezett első három leány 12 éves volt, míg a negyedik 7. A község elszigeteltségére való tekintettel azonban a leányok szellemi és pszichológiai fejlettsége a valóságban koruknál lényegesen alacsonyabb volt. Az angyal még nyolcszor jelent meg nekik júniusban.

A MIASSZONYUNK ÉRKEZIK

Az angyal először július elején beszélt hozzájuk. Azt kérdezte: "Tudjátok, miért jöttem? Hogy bejelentsem nektek, holnap, vasárnap, a Szűzanya fog nektek megjelenni, mint a kármelhegyi Miasszonyunk." Az angyal küldetése az volt, hogy előkészítse a gyermekeket Szűzanyánk érkezésére és az ő hirnöke legyen. Az angyal a következő nap visszatért a Szűzanyával, de utána sokkal kevesebb alkalommal jelentkezett. A Szűzanya ezután majdnem mindennap megjelent,néhányszor a gyermek Jézussal a karján.

AZ ANYA ÉS A GYERMEKEI

A négy leány rendkivüli egyszerűséggel beszélt a Szűzanyával. Beszéltek mindennapi életükről, ahogyan a mezőre kimennek szénáért, vagy ahogyan a naptól lesülnek. Szűzanyánkat örömmel töltötte el a gyermekded beszéd.

    Kedves és majdnemhogy lenyűgöző spontánság jellemezte a jelenéseket. Conchita naplójában megjegyzi, hogy az angyal a Szűzanyával együtt, menynyit nevetett gyermekes megjegyzéseiken. Megemlíti, hogy a Szűzanya többször megesókolta őket. Néhány alkalommal, amikor a gyermek Jézussal jött a Szűzanya, megengedte a gyermekeknek, hogy a kisdedet karjaikba vegyék. Sokan ebben jelet láttak ahhoz, hogy részünkről gyermekded magatartás szükséges a kisded Jézus és a Szűzanya iránt.

AZ ELSŐ ÜZENET

Júlis 4-én szólt a Szűzanya a leányokhoz, ami az élső üzenetnek tekinthető. Ez az üzenet megerősítette az áldozathozatal fontosságát, a vezeklést és a szentségekhez járulás gyakoriságát. Mondta, hogy az embereknek elsősorban becsületes életet kell élniük, mert ha nem teszik ezt, akkor nagy büntetés éri őket. Az üzenet ugyancsak figyelmeztet, hogy a pohár már nagyon telik és ha az emberiség nem változik, akkor nagy büntetés szakad rá. Ez az üzenet egy táblára volt írva, mely az angyal lába alatt volt júniusban, de a gyermekek akkor még nem értették a szöveget. A Szűzanya azt mondta a leányoknak, hogy az üzenetet október 18-án hozzák nyilvánosságra, amit a leányok meg is tettek.

A látnokok elragadtatásban. Balról jobbra — Maria Lolí. Conchita, Jacinta és Maria Cruz.

A MÁSODIK ÜZENET

A második üzenet sokkal későbben, a jelenések végén érkezett. A Szent Szűz Conchitának 1965 január 1-én kijelentette, hogy Szent Mihály arkangyal majd megjelenik június hó 18-án, és nevében üzenetet ad át. Szent Mihály útján a Szűzanya panaszkodott, hogy első üzenetének nem volt foganatja és figyelmeztetett arra, hogy második üzenete az utolsó lesz.

Ugyancsak figyelmeztetett arra is, hogy a pohár, amely legutóbb már majdnem tele volt, most már kicsordult.Kijelentette, hogy sok pap, püspök és érsek a kárhozat útján van és sok lelket visznek magukkal. Nagy bánatot okoz neki az Oltáriszentség elhanyagolása. Sürgette, hogy fordítsuk el magunktól Isten haragját igyekezetünkkel, mert Isten megbocsátana nekünk, ha a bűnbocsánatot őszinte szíwel kérnénk. Biztosított bennünket arról, hogy ha ezt őszintén kérjük, kérésünk meghallgatásra talál. Végső szavai azt mondták, hogy serkentsük magunkat fokozottabb önfeláldozásra és hivatkozzunk Jézus szenvedéseire.
 

AZ ÜZENET HITTÉTELEK SZERINT REÁLIS

A látnokok elragadtatás közben rózsafüzérrel a kezükhen. Szűz Mária megtanította őket arra, hogyan kell a rózsatüzért rendesen imádkozni és megparancsolta nekik, hogy mondják el vele ahányszor megjelenik.
 

Eugenio Beitia püspök, Santander egyik korábbi püspöke, 1965 július 8-án nyilatkozatot adott ki, amelyben a garabandali jelenések természetfeletti jellegét elutasította. Ugyanabban a nyilatkozatban azonban elismerte az üzenetnek hittételeink szerinti igazságát. "Hangsúlyoznunk kell — mondta — hogy sem az üzenet, sem pedig az abban foglalt lelki tanácsok vallási szempontból semmiféle elítélendő vagy elvetendő tanítást nem tartalmaznak. Ezek mind nyilvánosságra kerültek már a hívőkhöz szólva, akik számára az imát és az Oltáriszentség tiszteletét, különösképpen a Mária iránti tíszteletet a hagyományoknak megfelelően és a bűneink által megbántott szentséges Istentől való félelmet szorgalmazzák. Ezek mindössze megismétlik az Egyház tanítását ezekben a kérdésekben".

A RÓZSAFÜZÉR ÜZENETE ÉS AZ EGYÉNI IMÁK FELÚJÍTÁSA

Beitia püspök említi "a Mária-tisztelet fokozását a hagyományos és dícséretes módon", minthogy ez is egy része a garabandáli lelki jótanácsoknak. Ugyanakkor ez nem része annak, amit hivatalos üzenetnek nevezhetünk és amit Szűz Mária akár közvetlenül, akár közvetve Szent Mihály útján 1965-ben adott.

    De a tágabb értelmű garabandali üzenet határozottan sürgeti a hagyományos Mária-imát, a rózsafüzért. A Boldogságos Szüz vette a fáradságot, hogy megtanítsa a leányokat, hogyan mondják azt helyesen, vagyis igen lassan és figyelmesen. Megkövetelte tőlük, hogy elmondják minden jelenéskor, de ezenkívül naponta is.

    Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a Szűzanya megtanította a leányokat arra, hogy a többi fontos imát is ugyanúgy mondják. Az első leckét az egyéni imára 1961 augusztus 8-án adta Cruz Máriának, amikor az elragadtatásban volt a község templomában. Conchita ezt a következőképpen írja le naplójában: "...Először nagyon lassan kezdte mondani a Hitvallást a Boldogságos Szűzzel.Cruz Mária akkor elmondta, hogy a Szűzanya átvette a szót és előre mondta az imát, hogy megtanítsa őt lassan imádkozni. A Hitvallás után az Üdvözlégy mennyország Királynéjá-t és a keresztvetést végeztette vele igen lassan és pontosan."

HANGSZALAGOK TÁJÉKOZTATNAK

A hangfelvételek a gyermekekről, amint elragadtatás közben a rózsafüzért és más imákat mondják, két jellegzetességet fednek fel ezekben az "igen lassú" imádságokban. Minden szó nagyon-nagyon lassan volt kiejtve és határozott szünet volt minden kéthárom szó között, pl.: Ü d v ö z l é g y, Mária, — malaszttalvagy te teljes, — az Úr — van teveled.

RÓZSAFÜZÉR ÉS EGYÉNI IMÁK FELÚJÍTÁSA

A Szüzanya megtanított minket a rózsafüzér, az egyéni és a közös imák elmondására. Közölte velünk, hogy mindezeket az imákat lassan kell elmondanunk, hogy gondolkodhassunk és szeressünk imádkozni. Ha gondolatunkat az imára fordítjuk, a szívünk követni fogja az imát. A rózsafüzérnek és minden más közös imának ez a lassú, kihangsúlyozott és hatásos imádkozása új és gyümölcsöző jelleget ad.

FORMASÁGTÓL MENTES ÜZENET

Ezek a részletes utasítások az egyéni ima megújítására és sok más, amit a Boldogságos Szűz tanított a gyermekeknek többszöri megjelenése és üzenetei alkalmával (belső szó, kísérő látomás nélkül), magukban foglalják azt, amit a formaságok nélküli, de hiteles garabandali üzenetnek nevezhetünk.

MAGÁNJELLEGŰ ÜZENETEK

A Miasszonyunk üzenetei közül sok tisztán magánjellegű volt. Voltak felvilágosító üzenetek, vigasztaló üzenetek azok számára, akik a faluba személyes problémáikkal jöttek. Mások kijelentések voltak, melyek egyes látogatóknak feltárták titkos gondolataikat és cselekedeteiket. Ezek között kételkedő papok is voltak. A Boldogságos Szűz kijelentette Conchitának, hogy a nagy amerikai Garabandalapostol, Joey Lomangino, a nagy csoda napján visszanyeri látását. Ugyancsak mondott a Szüzanya Conchitának és három barátnőjének más hasonló dolgot is.

ISTENI PARANCS A LELKI VÁLSÁG IDEJÉN

A jelenések alatt adott üzenetek nem tartalmasnak új hittételeket. Hitünk mélysége tőlük nem fog növekedni. Az isteni kinyilatkoztatások az utolsó apostol halálával lezáródtak. A jelenések üzenetei isteni parancsok, melyek megmondják, hogy lelki válság idején mit tegyünk. Ebből a szempontból érdekes megjegyeznünk, hogy a garabandali üzenetek minket előre figyelmeztettek a dolgokra, melyek mellett síkra kell szállnunk, amelyek rövidesen célpontjai lesznek az Egyház elleni közvetlen vagy közvetett támadásoknak, nevezetesen: Mária, rózsafüzér, Oltáriszentség, bűn, elégtétel és feloldozás, Jézus kínszenvedése feletti elmélkedés (amely minket a bűn meglátására, az elégtételre és az erős
fogadásra képesít). Az ő követelése a papok és egyháziak imádságát illetően, akik a kárhozat útján vannak, különösen előrelátó és jelentős.

A NAGY CSODA MÉG JÖNNI FOG

    a) A garabandali eseménynek még nincsen vége. A csúcspontja a nagy csoda lesz, amikor Isten, a mi Urunk a csodát végrehajtja.

    b) Ahogyan megfegyelmezésünk lelki ürességünknek megfelelően nagyon nagy lesz, ugyanolyan nagy lesz a világ ínségét kielégítendő csoda is.

    c) "A Szűzanya megmondta nekem a csoda napját és hogy az miből fog állani. Nyolc nappal előtte kell nyilvánosságra hoznom úgy, hogy az emberek gyülekezzenek. A pápa látni fogja majd bárhol is lesz, hasonlóképpen Padre Pio is. A betegek, akik a csodánál jelen lesznek, meggyógyulnak és a bűnösök megtérnek".

    d) "Senki lelkében nem lesz kétség, aki ezt a csodát látja majd, amelyet Isten. a mi Urunk fog végrehajtani a Boldogságos Szűz közbenjárásával. Most pedig, amikor várjuk a csodának eme nagy napját, lássuk, hogy a világ megváltozik-e és a megpróbáltatást el tudjuk-e majd ezáltal kerülni".

    e) Padre Pioról megbízhatóan jelentik, hogy látta a csodát halála előtt. Ezen ne csodálkozzunk, mert mint tudjuk, egy másik személy, Ft. Luis Andreu, S.J. is látta a csodát és a Boldogságos Szüzet 6 órával halála előtt, 1961 augusztus 8-án. XII Pius pápa látta a fatimai csodát, a táncoló napot a Vatikánban négyszer és harminc évvel az eredeti portugáliai jelenés után.

    f) Érdekes az a mód, ahogyan Conchita a csoda nagyságát leírja. "Nagy dolog lesz a világ szükségleteivel arányosan". Sokan úgy érzik, hogy a világ egy nagy égi eseményre szorul, hogy az felrázza és az Istenhez visszavezesse. Megjegyzendő, hogy a megpróbáltatás feltételes. Elkerülhető, "amennyiben a világ megváltozik".

    g) Conchita leírásában további felvilágositást is ad a csodát illetően Istennel való párbeszédéből 1963 július 20-án. "Mikor történik meg majd a csoda? Meg fog több embert téríteni?" — kérdezte Urától. "Megtérítí az egész világot" — válaszolta az Úr". "Oroszország is megtér?" — kérdezte. "Igen, Oroszország is megtér és ezáltal mindenki ("todos") szeretni fogja Szíveinket" — felelte az Úr.

    h) Conchita az egyetlen, akinek a Boldogságos Szűz a csodáról beszélt. Egybe fog esni egy egyházi eseménnyel és egy szentnek a megünneplésével, aki az Oltáriszentség vértanúja, továbbá csütörtökön este lesz, l/2 9-kor. Nemcsak a községben tartózkodók látják, hanem a környező hegyeken tartózkodók is. A legnagyobb csoda lesz, amit Jézus tett a világnak. Semmi kétség sem lesz a felől, hogy Istentől jön és az emberiség javára történik. A csodának egy jele ("un senal del milagro"), amit lehetséges lesz filmezni, vagy televízión közvetíteni, de nem megérinteni, a fenyők között marad.

A Szűzanya Conchitát 1965 január 1-én a fenyőknél, egy isteni figyelmeztetésre intette, ami meg fogja előzni a nagy csodát. Mindenki fogja látni és tapasztalni az egész világon, és Istennek közvetlen cselekedete lesz. Felfogóképességünket meg fogja haladni. Ha valaki meghal tőle, az kizárólag az ijedségtől lesz, amit a figyelmeztetés meglátása okoz. A figyelmeztetés a csoda előtt lesz és ideje Conchita előtt ismeretlen; célja pedig az lesz, hogy az embereknek lehetőséget adjon megjavulni a nagy égijel előtt.

Már az első jelenések idején a leányok csodát kértek, amivel bizonyíthatják a jelenéseket. Egyet kaptak, melyet Conchita kis csodának nevezett (un milagruco), ami szokásos kifejezés Santander vidékén. Egy látható ostya jelent meg hirtelen és megmagyarázhatatlanul Conchita nyelvén 1962 július 19-én hajnali l:40-kor. Pontosan ezt a csodát hirdette meg Conchita 15 nappal előtte Szent Mihály arkangyal kérésére, ki neki a szentáldozást kiszolgáltatta. Sokan látták az eseményt és egy férfi, aki kis távolságra állott Conchitától, néhány fényképet is készitett. (Egy üzletember Barcelonából kölcsönkért fénképezőgéppel és egyetlen magnéziumlámpával fllmezte "a látható ostya csodáját".)

ELÉG BIZONYÍTÉK VAN MÁR

A jelenésekkel és látomásokkal kapcsolatosan más rendkívüli jelenség is történt, melyre földi magyarázat nincs. Ezek, különösen, ha összegezzük őket, erőteljes bizonyítékul szolgálnak az események valószínűségéhez.

    A három hívás, mely megelőzte és előre jelezte Szűzanyánk érkezését, az elragadtatás alatti menések, ringások és esések, a gyermekek többletsúlya mások számára és rendkívüli könnyűsége egymás számára az elragadtatás alatt, az emberileg megmagyarázhatatlan ismeretek, számukra teljesen ismeretlen emberek cselekedeteiről, vagy gondolatairól, valamint a Szűzanya által megcsókolt tárgyak, amiket a tulajdonosok látomás közben csodálatosan visszakaptak a látomások közben; ezek voltak azok a rendkívüli és emberileg megmagyarázhatatian jelenések, melyek Garabandalban történtek.

A MEGCSÓKOLT TÁRGYAK ÉS CSODÁK

A tárgyak megcsókolása a korai jelenéseknél kezdődött, ugyanakkor a Szent Szűz olyan lényegesnek tartotta, hogy legutolsó jelenésének legfőbb céljául tűzte ki 1965 november 13-án Garabandalban, valamint Conchitának is bejelentette, hogy ebből a célból fog eljönni. "Egy rendkívüli jelenés volt, — írja Conchita — hogy megcsókoljon vallásos tárgyakat, melyeket utána szétosztunk, mivel ezek különös fontossággal bírnak". Conchita beszámolót írt erről a látomásról.

    A beszámoló fontosabb részei a következők:

    A Szűzanya nekem azt mondta: "Vissza fogsz emlékezni, hogy mit mondtam neked a névnapodon (Szeplőtelen fogantatás napján, december 8-án), hogy sokat fogsz a földön szenvedni. Igen, hát bízzál bennünk és ajánld fel szenvedéseidet bőkezűen Szent Szívünknek hittestvéreid javára. Igy érezni fogod közelségünket".

    Ekkor mondtam neki: "Milyen méltatlan vagyok, Szűzanyám, a sok kegyre, amit rajtad keresztül kaptam. De ugyanakkor te eljössz hozzám ma, hogy megkönnyítsed kis keresztemet, amelyet hordozok most".

    A Szűzanya válaszolt: "Conchita, nem teéretted jöttem egyedül. Összes gyermekemért jöttem, hogy őket közelebb hozzam Szíveinkhez".

    Akkor azt mondta: "Adj ide nekem mindent, ami nálad van, hogy megcsókolhassam ".

    Odaadtam neki mindent. Egy feszület volt nálam. Azt is megcsókolta és azt mondta: "Helyezd el a Kisded Jézus kezeibe". Megtettem. A Kisded nem szólt hozzám semmit.

    Miután mindent megcsókolt, azt mondta nekem: "A csókok által, amiket a tárgyaknak adtam, a Fiam csodákat fog cselekedni. Osszad szét őket mások között".

    "Örömmel teszem" — mondtam.

    Kérte, hogy tolmácsoljam az emberek kérését, melyeket a Szüzanyának szántak.

    Elmondtam neki a kéréseket.

    Ekkor azt mondta: "Beszélj hozzám, Conchita, beszélj a gyermekeimről. Öket mind a köpenyem alatt tartom".

    "Az nagyon kicsi,mind nem férnek el alatta" — feleltem.

    A Szűzanya mosolygott: "Tudod, Conchita, hogy miért nem jöttem személyesen június 18-án, hogy a világnak szóló üzenetemet meghozzam? Mert fájt volna, ha nekem kellett volna megmondanom neked. De meg kell mondanom neked a ti saját érdekeitekért, és ha megtartjátok, akkor Isten dicsőségére. Nagyon szeretlek titeket és kívánom, hogy üdvözüljetek és hogy mennyei Atyátokkal itt az égben egyesülni tudjatok, ugyanúgy a Fiával és a Szentlélekkel. Számíthatunk rád, ugye, Conchita?"

    "Ha láthatnálak állandóan, akkor igent mondanék. De ha nem, akkor nem tudom, mert én olyan rossz vagyok" — feleltem.

    "Te tégy meg mindent, amit tudsz és mi segíteni fogunk".

    A Szűzanya csak rövid ideig maradt.

    "Ez az utolsó alkalom, hogy engem itt látsz (sera la ultima ves que me vea aqui"). De én mindig veletek és a gyermekeimmel fogok maradni" - mondta.

    Ugyancsak mondta nekem: "Conchita, miért nem látogatod meg gyakrabban a Fiamat a tabernákulumban?
Ö ott vár rád éjjel és nappal".

    Ekkor mondtam a Szűzanyának: "Boldog vagyok, amikor mindkettőtöket látom. Miért nem viszel magaddal most az égbe?"

    "Emlékezz, hogy mit mondtam névnapodon" — válaszolta a Szűzanya. — "Amikor te magad Istennek átadod, kezednek tele kell lenni jótéteményeiddel testvéreid iránt és az Isten dicsőségére. De jelenleg a kezed üres".

    Mindennek vége most már. A boldog pillanatok, amikor az Égi Mamámmal lehettem, a legjobb barátnőmmel (ezt a kifejezést Conchita gyakran használta) és a Gyermek Jézussal, elmúltak. Megszűntem őket látni, de nem szűntem meg jelenlétüket érezni.

    Mégegyszer nyugalmat adtak lelkemnek, örömet és erős vágyat, hogy hibáimat legyőzzem és hogy minden erőmmel Jézus és Mária szívét szeressem, akik minket annyira szeretnek ...

    Ui. (A következőket magam állitom — Esto lo digi yo.) Nincs értelme a csodákban hinni, ha nem követjük az üzeneteket, illetve, ha nem követjük, amit az Egyház kíván tőlünk.

    A csoda meg fog történni úgy, hogy mi végrehajtjuk az üzeneteket és elismerjük a jelenéseket. Ambár, ha végrehajtjuk az üzeneteket, nem fontos, hogy a jelenésekben higgyünk.

A SZÍVESSÉGEK SOKASÁGA

    A megcsókolt tárgyak és az abból származó javak — akár anyagiak, akár lelkiek — Isten akaratából születtek és az elsődleges eszközei voltak, hogy kifejlesszük és megtartsuk hitünket a jelenésekben a nagy csoda elérkeztéig. Ez a számos csoda — akár anyagi, akár lelki — mindenesetre oka volt a Garabandal-mozgalom terjedésének az egész világon, a különböző santanderi püspökök negatív magatartása ellenére.

A SZERETET ÜZENETE

    Az 1965 november 13-i látomás legjelentősebb része, hogy a garabandali jelenések szeretetteljes üzenettel zárultak: "Az összes gyermekemért jöttem, hogy azokat közelebb hozzam szívemhez ... beszélj nekem gyermekeimről. Mindet a palástom alatt tartom...mindig veletek leszek és gyermekeimmel". Szeretet volt ez csodákkal alátámasztva, mely folyamatos bizonyitéka ennek a szeretetnek. De a Szüzanya szeretete és gondoskodása rólunk csak azért volt, hogy közelebb hozzon minket Szent Fiához, aki bizonyítja szeretetét az által, hogy a szentségházban éjjelnappal vár ránk.

CONCHITA HASONLÓ A FATIMAI LUCIÁHOZ

    A négy leány között, akiket a garabandali események érintettek, Conchita elvitathatatlanul a leglényegesebb személy. Conchita vezető szerepe a fatimai Luciáéhoz hasonlítható. Nemcsak abban hasonlít Luciára, hogy Isten fő eszköze volt, hanem mint Lucia, ő is adott nekünk egy történelmi írást, ami a garabandali események legalapvetőbb része. Lucia megírta "emlék"-eit, Conchita a Naplóját. Mindkét irat egyszerű és valószerü. Conchita 1962-ben kezdte el írni, amikor 13 éves volt és 1963 végén fejezte be, amikor még csak 14 éves volt. Ez a lelki napló közvetlen és mentes minden megszépitéstől és kicseng belőle a valószerűség, meg a különleges kedvesség.

KÜLÖNBÖZŐ FOKÚ RÉSZVÉTEL

    Vannak még más érdekes részei is a hasonlóságnak Fatima és Garabandal között, a látomásokat, látókat illetően. Mindkét esetben több gyermek volt érdekelve, ami biztosítja az üzenetek hitelességét és pontosságát. Ugyancsak minden alkalommal különbség van abban, hogy a látomást látók milyen mértékben voltak az események részesei. Fatimában Lucia beszélt a jelenéshez és Francisco sohasem hallotta a Miasszonyunk hangját. Garabandalban Conchita többször látta a Szűzanyát, mint a többi három leány, továbbá ő volt a leginkább érintve a beszélgetésekben, amelyek különösen jellegzetesek a spanyolországi eseményekre, ha összehasonlítjuk azokat akár a lourdes-i, akár a fatimai eseményekkel.

    Loli a következő fontos személy, aki jobban az események középpontjában állt, mint akár Jacinta, vagy Maria Cruz. Végeredményben csak igen keveset tudunk Jacintáról, aki csendes és zárkózottabb természetu, de Maria Cruz méginkább.

A SZENVEDÉS MISSZIÓJA

    A jelenések korai napjaiban Miasszonyunk előre jelezte, hogy a látomást látók részére eljön majd a tagadások és ellentmondások ideje egymás és szüleik között. Ezek a jóslatok be is váltak és nagy lelki szenvedések következtek mindegyik leányra, de különösen Conchitára. Miasszonyunk is, valamint a mi Urunk is megmondta Conchitának, hogy sokat kell majd szenvednie a világért — földi küldetése részeként.

GARABANDAL EGYEDÜLÁLLÓ ESEMÉNY

   Garabandal több oknál fogva egyedülálló a történelemben a Mária-jelenések között. Ajelenések száma, ami kétezer körül van, már eleve csodálatos. A jelenések, valamint egy újfajta égi kapcsolat gyakori használata, nevezetesen a lelkük mélyén hallott üzenetek a nyilvánosság számára, különböztetik meg Garabandalt Lourdes-tól és Fatimától. A látomások ideje (1961 június 18-tól 1963 november 13-ig) és a látomás nélküli üzenetek időtartama (1963 áprilisától 1966 februárig) már maga is egyedülálló. A dolgok, amiket meghirdettek a jövőre nézve és amelyeknek még be kell következniük (a fígyelmeztetés, a nagy csoda és a fenyők feletti állandó jel, valamint a lehetséges büntetés) még különösebbek. A helyek változatossága, ahol a látomások lezajlottak (a templomban, a templom kapujánál, otthon, a falu különböző utcáiban, a fenyőknél, a temetőben), elámító. Az idő, amikor a jelenések történtek, a nappalnak és az éjszakának valósággal minden órájában, szintén rendkívüli. A másodlagos vagy kísérő csodák bősége — mint a látható szentáldozás csodája, a hívások, az elragadtatásos menetek és esések — mind szinte lenyűgöző. A látnokok küzdelmei, a nehézségek és ellenkezések, amelyek szinte állandóan kísérték az eseményeket, olyan rendkívüliek, hogy nem igen lehet rájuk természetes magyarázatot találni. A mód, ahogyan Garabandal áthidalta az akadályokat és szélesebb körökben is ismertté és elfogadottá vált, még egy, szinte hihetetien tény az eseményekkel kapcsolatosan. Végül mindezek közt a legfontosabb, hogy a garabandali jelenések terjedését mindenütt szinte csodálatos áldásözön kísérte gyógyításokkal, megtérésekkel és a hit, valamint a felebaráti szeretet csodálatos erősödésével mind a terjesztők, mind pedig a követők részéről.

ORVOSOK ÉS HITTUDÓSOK VÉLEMÉNYEI

    1962 nyarán egy spanyol teológus néhányjegyzetet készített Garabandalról dr. Ricardo Puncernau, a barcelonai egyetem ideggyógyásza számára. (A teológus nevét nem közöljük az okmány magánjellege miatt.) A következőkben közöljük a teológus néhány idevágó észrevételét.

    a) A doktorok által nyújtott tájékoztatás tanulmányozása után (dr. Ortiz gyermekorvos Santanderből, aki 22 egymásutáni napot töltött a leányok tanulmányozására) arra a meggyőződésre jutottam, hogy bárminemű rendes, vagy rendellenes lélektani magyarázat kizárt.

    b) (A szerző megjegyzése: dr.Puncernau komoly orvosi tekintély Garabandalt illetőleg. Ö kb. 20 alkalommal látta a leányokat elragadtatásban és alaposan megvizsgálta őket az alatt és után. Arra a megállapításra jutott, hogy semminemű természetes, akár rendes, akár rendellenes magyarázat a garabandali eseményekre nem adható.)

    c) A lelki élet szakemberei szerint a szellemek megkülönböztetésének szabályai nem mutatnak San Sebastían de Garabandal esetében ördögi befolyásra. Ugyancsak nincsen nyoma a világi felfogásnak, becsvágynak, pénzéhségnek vagy gőgnek sem.

    d) Számos vallásos, okos, mérsékelt és becsületes ember, akik San Sebastian de Garabandalt meglátogatták, hajlamosak egy természetfeletti magyarázatra. Közöttük volt néhány Spanyolországban ma élő kiváló teológus is.

    e) Hiszem, hogy komoly és több mint elégséges alapja van annak a hitnek, hogy a Szent Szűz jelenései a négy leány számára San Sebastian de Garabandalban "valódiak".

AZ EGYHÁZ ÁLLÁSPONTJA

    a)Santander püspökei a jelenések óta több különböző kijelentést tettek. Mindannyian visszautasitják a garabandali események isteni eredetét. Ámbár Róma következetesen a helyi püspökök kezébe helyezte a kivizsgálást, mégis az eseményekben személyes érdeklődést mutatott.

    b) Conchitát Ottavini bíboros 1966 januárjában Rómába hívta. Conchita meglátogatta a vatikáni irodát és ott két és fél órát igen szívélyes kihallgatással töltött el. A látogatás után néhány nappal pápai kihallgatást kapott. A pápa a beszélgetés közben mondta neki, hogy: "megáldalak és velem együtt az egész Egyház megáld téged". Ez nem magyarázható a garabandali történetek jóváhagyásának, de mindenesetre említésreméltó.

    c) Ezenkivül az örök város fontosabb helyeiről több magánkijelentés is történt Garabandallal kapcsolatban. Jóllehet egyik sem fogható fel annak, hogy Róma jóváhagyta volna a jelenéseket, mégis ezek azt jelentik, hogy Róma sokkal nyíltabb a garabandali kérdésben, mint Santander volt napjainkig. A santanderi kijelentések ellenére nem tekintik a dolgot lezártnak.

A JELENÉSEK KIVIZSGÁLÁS ALATT

    Befejezésül: Rómában a kérdés határozottan nyitva áll, amit nem tapasztalhattunk Santander részéről. A jelekből következtetve a dolog nyílt kérdés, mely nem zárja ki a garabandali események jövőbeni jóváhagyását és elfogadását. Mindezt Seper bíboros a Hittani Kongregáció vezetője jól összefoglalta, amikor egy amerikai asszony megkérdezte, hogy szabad-e beszélnie Garabandalról az Egyesült Államokban. Válasza az volt, hogy az asszony igenis beszélhet róla, amíg kihangsúlyozza, hogy a dolog kivizsgálás alatt van.

    A garabandali események végleges jóváhagyása nem valószínű sem Santander, sem pedig Róma által addig, amíg a nagy csoda meg nem történik. Ennek célja, hogy félreérthetetlenül megerősítse ezeket az igen rendkívüli és érdekes eseményeket, melyeket Isten adott válságban levő Egyházának.

KIADVA EGYHÁZI JÓVÁHAGYÁSSAL

    Kijelentés. A garabandali események még mindig kivizsgálás alatt vannak és a szerző nem kivánja megelozni az Egyház végső döntését Conchita kijelentéséről: "Ha mi követjük az üzenetet, nem határoz, hogy nem hiszünk a jelenésekben". Az üzenetnek ebben a szellemben való terjesztése már eddig is bőséges lelki gyümölcsöt hozott. Ebben a szellemben írtuk összefoglalásunkat is.